4. fejezet

Sziasztok ^^

Meghoztam nektek az új fejezetet. Jó olvasást mindenkinek :)

Ne feledjétek, ezt a tempót nem tudom tartani, tehát marad a heti 1 felállás, de abban nagyon igyekszem :))

‒ Istenem, nem hiszem el, hogy visszaírt! ‒ Rika úgy visított, hogy kezdtem attól félni, Daniel még meghall minket a szomszédban, épp ezért fülig pirult arccal mutogattam csendre intve őt. Naomi is rögvest felült az ágyon, hogy a képernyőt tudja nézni, csak én mászkáltam zavartan fel-alá a körmömet rágva. Miért hagytam, hogy belevigyenek ilyen hülyeségbe?!

‒ Mit írjunk most neki? – érdeklődött a szőke.

‒ Írjon neki Sam!

‒ Ó, az teljes mértékben ki van zárva! – horkantam fel erőteljesen, láthatóan megértették.

‒ Akkor kérdezd meg, hogy van. Ez ilyen bevett dolog azt hiszem.

A diákos neki is látott, hogy begépelje az üzenetet, azonban még mielőtt elküldhette volna, a szomszédom megelőzött minket.

Woody

Tetszik a neved. Honnan jött az ötlet?

Chiaki

Szeretem az animéket, szóval gondoltam miért ne :)

Ó, hát ez igazán impozáns lehet egy felnőtt férfinak… még, hogy animék. Ha így folytatják a lányok, pár perc múlva Daniel úgyis ki fog lépni.

Woody

Komolyan? Tök jó. Miket ajánlasz? Mostanában sokat gondolkodom rajta, hogy megnézzek párat.

Majdnem leesett az állam, ahogy megláttam a válaszát. Olyan morc pasinak tűnt, a fene se nézte volna ki belőle, hogy szabadidejében Narutót torrentel.

Chiaki

Nem viccelsz? :D

Woody

Miért viccelnék ezzel? :)

Chiaki

Csak furcsa olyan embert találni, aki szereti őket :P még mindig elég elhanyagolt műfaj ;)

Woody

Lehet, de szeretek lépést tartani a fiatalokkal.

Chiaki

Úgy beszélsz, mintha te olyan nagyon öreg lennél :P

Woody

Te meg úgy, mint aki rettentő fiatal :)

Nagyokat pislogtam a monitorra. Ugyan Rika idősebb, mint mi, sőt, kifejezetten nőiesnek és felnőttnek gondoltam, úgy tűnt, hogy ez egy igazi felnőtt számára nem így volt. Fenébe is. Danielt nem lehetett átverni. Szinte rögtön úgy éreztem, amikor a szemembe nézett, hogy teljesen átlátott rajtam. Ezek szerint nem tévedtem, még neten keresztül is felismert mindent.

Woody

Mennyi idős vagy?

Chiaki

Mit számít az? Simán hazudhatok is, nem? Lehet, hogy te is hazudtál arról, hogy szeretnéd megismerni az animéket, és csak fel akarsz csípni ;)

Woody

Lehet, bár ennek nem lenne túl sok értelme

Chiaki

Nem szoktál lányokat felcsípni neten?

Woody

De igen. De ehhez kár lenne megjátszanom, hogy érdekel az, ami téged.

Na, kezd kibújni a szög a zsákból! Végre a lányok is megláthatják, hogy milyen valójában. Egy nemtörődöm kis köcsög. Viszont az a kettő a gépemnél olyan feszült figyelemmel várta a továbbiakat, ahogy nem hittem volna. Rika ujjai a billentyűzet fölött játszottak, nem tudta, mit válaszoljon, azonban mindez nem a felcsattanó harag következménye volt. Beléjük fagyott a levegő és kezdtek elpirulni.

Pár másodperccel később Daniel ismét írt valamit.

Woody

Akkor és úgy beszéllek ki a bugyidból, amikor és ahogy csak akarlak

Mi a büdös franc?! Biztos, hogy vele beszélünk?

Óvatosan kinéztem az ablakon, hogy még csak véletlenül se vegyen észre. A favágó ott ült a kanapéján, a lábát feldobva pihentette a dohányzóasztalon, a karját pedig a feje fölé dugta. Olyan mocsok elégedett mosoly ült az arcán, hogy alig bírtam elviselni.

De inkább visszafogtam magam. Reméltem, a társaim ezek után nem akarnak majd vele szóba állni, és vége is lesz ennek a kis chates kiruccanásnak, de tévednem kellett. Ők az alsó ajkukba harapva gondolkodtak azon, mit válaszoljanak, nem lepődtek meg úgy, mint én. Komolyan számítottak erre? És tényleg elég csak ennyi, hogy elgondolkodjanak a dolgon? Nyilván sokat tesz az is hozzá, hogy látták már Danielt élőben, a dolog viszont engem még így is inkább taszított, mint vonzott.

Finoman megfogtam Rika vállát és felállítottam az íróasztaltól, én ültem le a helyére. Az ujjaim azonnal kopogni kezdtek a klaviatúrán, de igazából nem is láttam, hogy mit írok neki vissza.

Chiaki

Kötve hiszem :) seggfej

Ezzel le is csaptam a laptopom tetejét, és reméltem, hogy majd amikor újra kinyitom, megsértődött üzenetek fognak várni.

‒ H-hé! – nyögött fel a diákos, amint meglátta, mit csinálok. ‒ Ehhez nem volt jogod!

‒ Akkor csinálj magadnak egy fiókot és beszélgess vele te!

Kiguvadt szemekkel pislogtak rám. Csak pár pillanattal később jöttem rá, hogy valószínűleg nem értik a felcsattanásom. Számukra csupán vicc volt az egész, tét nélküli tréfa. Daniel tetszett nekik, de pontosan tudták, hogy sose lesz semmi. Csupán ekkor jöttem rá arra, hogy ezt az egészet egyedül én vettem véresen komolyan.

‒ T-tiszta perverz! – Gyorsan hozzátettem a felejtésüket remélve, azonban nem sikerült a dolog.

‒ Neked tényleg tetszik az a fickó, ugye, Sammy? ‒ Naomi olyan halálra vált arccal meredt rám, hogy végigfutott rajtam a hideg.

Összeszorítottam a számat és nem válaszoltam.

‒ B-bocsi, én nem gondoltam komolyan… ‒ hebegett Rika. ‒ Ha tudtam volna, hogy így érzel…

‒ Nem komoly! – csattantam fel. ‒ Miért lenne komoly? Nincs köztünk semmi és nem is lesz! Daniel nagyon furcsa és a lehető legrosszabbat váltja ki belőlem, ráadásul vagy tizenöt évvel idősebb, mint én! Akkor mégis hogy lenne ez komoly?

‒ A vonzalmat sose mérték években, Sammy. ‒ Finom mosoly rajzolódott ki Rika telt ajkán. Gondoskodó volt és együttérző, azonban teljesen összezavart. Akkor ez most ennyi? Így leszek elkönyvelve? ‒ Azt hiszem, hogy jobb, ha most mi megyünk. ‒ Naomira pillantott, ő pedig hevesen bólogatott.

Már el is indultak, amikor feleszméltem.

‒ Mi? Miért mennétek el?

A diákos már lemászott a lépcsőn, a nappali rongyszőnyegén állva válaszolt. Ha bárki mástól hallottam volna ezeket a szavakat, biztos lettem volna benne, hogy megharagudott, de valamiért róla tudtam, hogy nem így van.

‒ Én azt látom, Sammy, hogy rettentően össze vagy zavarodva. Menj fel, beszélgess vele, és talált ki, mit akarsz!

‒ És szerinted a magánéleti problémáim egy kamu chat-felhasználónévvel fognak megoldódni?

‒ Azt nem tudom, de annyit igen, hogy szemtől szemben nem tudtok kommunikálni egymással. Az istenért, amikor először találkoztunk, bekamuztad a randijának, hogy terhes vagy tőle, amikor másodszor, akkor meg a randija tört be hozzád és lekurvázott! Láthatóan problémáitok vannak a kommunikációval. Így legalább megismered.

Szóhoz se jutottam. Ott álltam a nappali közepén, mint egy hülyegyerek, és néztem, ahogy kimentek az ajtón. Ahogy kinyitották, Vince és Max épp jöttek. Hangosan köszöntek nekik, aztán eltűntek a semmiben.

Most mindennél nagyobb szükségem volt arra, hogy egyedül lehessek. Viszont rögtön tudtam, hogyha a szobámba vonulnék, akkor azonnal felnyitnám a laptopom és megtenném azt, ami Rika és Nao szerint a leghelyesebb. De szerintem nem volt az. Igen, Daniellel nem ismertük egymást és nem tudtunk kommunikálni, viszont ki mondta azt, hogy tudnunk kellene? Talán külsőleg vonzódtam hozzá, de ki mondja meg, hogy emiatt mondjuk puszipajtásnak kéne lennünk? Hülyeség. Minden úgy fog menni, mint eddig. Tehát sehogy.

***

Másnap Vincente-tel mentünk bevásárolni a völgybe. Ugyan még másfél hét volt szeptemberig, Mistmountain mintha máris ott lenne. Tegnap óta rengeteget változott a környezet. Nem csak az idő lett jóval hűvösebb és borongósabb, de már a fákon is meglátszott a fagy közeledése. Immár rengeteg fán kezdek elszíneződni a levelek. Volt itt sárga, vörös, barna, persze még nem a teljes lombozat, de ha így megy, két hét múlva elmehetek kirándulni, hogy körülnézhessek a hegyen.

Somolyogva néztem, amint a bátyám egy fonott kosárba pakolt. Egy kisboltba tért be, amit Mrs. Belgar vezetett. Ő már akkor is itt volt, amikor kicsik voltunk, és meglepetésemre, pontosan emlékezett ránk. Be sem kellett mutatkoznunk, máris hangosan köszöntött minket, mintha el sem mentünk volna. A boltjában minden megtalálható volt, ami csak kellhetett egy kiadós ebéd elkészítéséhez, kivéve a húst. Azért még be kellett ugranom külön, addig Vince itt tevékenykedett.

Amíg vártam rá, leültem az üzlettel szemben egy padra, és serényen fújtam a kávém, amit a pár méterrel odébb lévő bódéban vettem. Minden teljesen tökéletes volt.

A testvéremet rég láttam ilyen nyugodtnak. Amíg odaát éltünk, volt olyan, hogy eltávolodtunk egymástól, sőt, néha meg kellet küzdenie néhány függőségével is. Most azonban ennek nyoma sincs. Ott állt a kasszánál, széles vigyorral az arcán csacsogott, majd fizetett. Belekapaszkodott a kosárba, aztán elindult kifele, de Mrs. Belgar még visszarántotta és a szájába nyomott egy óriási, színes nyalókát. Én odakint akaratlanul is felröhögtem. Olyan banga arcot vágott, hogy nem bírtam megállni, előhalásztam a táskámból a fényképezőgépet, amit este találtam az egyik szekrény fiókjában, és amint kilépett, elsütöttem egy képet. Ugyan az üzlet csodaszépen berendezett ablakából nem látszott semmi a vaku miatt, Vincent nyalókától meglepett és kosártól leterhelt alakja mindent vitt. Még mindig röhögtem, amikor leült mellém a padra.

‒ Nekem nem hoztál? – vigyorogtam rá szélesen, ő pedig ugyanilyen lelkesedéssel kapta ki az édességet a szájából és tolta felém. ‒ Fujj!

Nem válaszolt semmit, csak elégedetten visszadugta és ízlelgette tovább, jómagam meg a kávémat kortyolgattam.

‒ Nem volt marha, úgyhogy szarvast vettem – mondtam semleges hangszínen.

‒ Nem volt rizs, úgyhogy tarhonyát vettem ‒ viszonozta hasonlóan, amire mindketten elmosolyodtunk. Kis idő múlva ő szólalt meg megint. ‒ Jól érzed itt magad, ugye? ‒ Kissé keseregve nézett az arcomra az ütés helyére, ami szerencsére már alig-alig látszott. Ellenben a kezem még mindig sajgott, így a kötést azóta is rajta tartottam.

‒ Persze, miért ne érezném?

‒ Csak kicsit nehezen kezdődött a dolog.

‒ Igen, ez tény, de ez nem veszi el a kedvem – mosolyogtam szélesen.

‒ Akkor jó – motyogta. Kicsit szomorkásnak tűnt.

‒ És te? – faggattam. Úgy éreztem, neki most nagyobb szüksége van a kérdésre, mint nekem.

‒ Persze, én is tök jól. ‒ Azonnal felkapta magát a padlóról, és úgy tett, mintha nem bántaná semmi.

‒ Ugyan, Vin. Átlátok a szitán. Mi a baj?

Őszintén kihagyott néhányat a szívem. Féltem attól, hogy valami nagy baj van és el kell innen költöznünk. Újra. Azt már nem viselném el valami könnyen, pusztán a gondolatára elkapott a hányinger, de muszáj volt megtudnom. Kissé sápadt arccal ugyan, de bíztatóan néztem Vincentre. Ő nagyot sóhajtott, kivette a nyalókát a szájából, majd elgondolkodva végigsimított az állán, amit alig pár napos borosta fedett.

‒ De köztünk marad, ugye?

‒ Persze – bólintottam. Egyre inkább szorította belül a gyomromat a kétségbeesés. Legyél bátor, Sam!

‒ Maxnek se mondhatod el! – Istenem, csak mondd már, Vin, kezdek nagyon félni.

‒ O-oké ‒ hebegtem.

‒ Ígérd meg, Sammy!

‒ Ígérem, ígérem! – vágtam rá hangosabban. ‒ Mi a fene van? Gond van a melóval? Impotens lettél? Vagy mi? ‒ Próbáltam szórakozni, azonban a komoly arca visszariasztott.

‒ Nem olyan vicces a dolog, hugi. Tegnap, amikor idelent voltunk Maxszel, összefutottam egy régi sulitársammal.

‒ Ó, ez nagyon jó hír!

‒ Igen. Egész jól eldumáltunk, pedig rohadtul utáltuk egymást, elég nagy tapló volt, de most már rendőr, szóval…

‒ Ez a furcsa? – néztem rá sandán.

‒ Nem, nem. Csak… szóval dumáltunk, aztán odajött hozzánk Max. És nem is tudom, olyan furcsán kezdtek viselkedni, mintha… utálnák egymást.

Pislogás nélkül meredtem a bátyám szőkés fejére. A haja a szemébe omlott, ami mindig olyan vidáman csillogott, most viszont sötét lett, kétségbeesett és értetlen. A legszívesebben magamhoz öleltem volna, de ez nem volt köztünk olyan nagy szokás, ezért csak a vállára hajtottam a fejem és próbáltam a lehető legőszintébben elmondani, mit gondolok.

‒ Csodálkozol? Az a kis szaros biztos megnehezítette Max dolgát, amikor gyerek voltál. Tudod, hogy apánk helyett volt apánk, biztos neki sírtad el a sérelmeid, csak már nem emlékszel. Nincs ebben semmi furcsa.

‒ Igen, Sammy, de az azért már rettentő régen volt, nem hiszem el, hogy nem tudta azóta elengedni a dolgot, ráadásul most…

A kicsi üzlet ajtaja fölött megcsörrent a szélcsengő, amint kinyitották. Egy közepesen magas, de elég erős testalkatú férfi lépett ki rajta. Fekete haját csak még sötétebbé tette a mistmountaini borongós idő, de a szemei még így is kéken villogtak. Sötétkék rendőri egyenruhában volt, az oldalán éles fegyverrel, azonban nem kellett ez neki, anélkül is épp elég tekintélyparancsolóan festett a markáns vonalai miatt.

Jóval idősebbnek tűnt Vincentnél, pedig a valóságban talán két év lehetett köztük. Az arcán még ott volt a mosoly, amit Mrs. Belgar köszönése okozott, azonban amint ránk vetült a tekintete, lefagyott minden kedvesség róla. Olyan színtiszta gyűlölettel mért minket végig, mintha a legutolsó söpredékek lennénk, akik belerúgtak a kutyájába. És láthatóan nem csak Vince iránt érzett így, irántam is. Szinte átdöfött a tekintetével. Aztán próbált úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, és lazán elsétált.

Lassan néztünk egymásra a tesómmal.

‒ Ő volt az. Alden Averay.

Nagyot nyeltem.

‒ Már értem, miről beszélsz…

***

A vacsoránk csendesen zajlott. A délelőtti akció után egyáltalán nem volt kedvem beszélgetni Maxszel. Rettentően szeretem őt, de valami nagyon csúnyát csinálhatott, hogy egy rendőr így megorrolt az egész vérvonalára. Teljes mértékben kizárt, hogy ez a tesóm hibája lenne. De rákérdezni sem mertem, és ő sem. Egész végig csak sokatmondó nézéseket küldözgettünk a másik felé, Max nem is igazán értette a dolog. Ó, szegényem. Úgy sajnáltam, de még emésztenem kellett, és Vincente-tel megbeszélni a következő lépést. Viszont ennek mindenképp utána kell járnunk.

Fürdés után rögtön a szobámba mentem. Rosszkedvűen rogytam le az ágyba, az ölembe vettem a gépem azt tervezve, hogy majd megnézek néhány cicás videót, hátha felvidulok. El is felejtettem, hogy hagytam a masinát…

A monitor rögtön a chit-chat.com oldalon villant fel, ráadásul a Daniellel folytatott beszélgetésnél.

Magamban kicsit kárörvendően röhögtem fel, miközben ránéztem. Tuti feldugta az orrát, amiért így vissza lett utasítva. Elégedetten olvastam el az utolsó üzeneteit.

Woody

Na. Csúnya dolog csak így leseggfejezni egy idegent, de ezzel nagyon megszívtad, pici Chi. Kihívás elfogadva ;)

Bennem szakadt a levegő. Hogy mi?! Ezt ugye nem gondolja komolyan? Ki sem lépett a beszélgetésből, ráadásul most is fönt volt.

Kíváncsian az ablak felé fordultam, azonban most nem láttam. Lehet, hogy a konyhában ücsörgött. Francba! Most mit csináljak?

Rossz szokásom volt, hogy az ilyen helyzetekben a körmömet rágom, most is a számban kötött ki a mutatóujjam. Ráírjak? Ne írjak? Ha megteszem, Naomiék nyernek, ha nem teszem, én vesztek.

Még végig se gondoltam, máris kopogtam a klaviatúrán.

Chiaki

Mégis honnan veszed, hogy pici vagyok?

Woody

Az animelányok nem picik? :))

Nem akarom elhinni, hogy ennyi idő kellett csak a visszaírásra. Ez folyton itt lóg, ha nincs semmi dolga? Azért elég furcsa. Miért kell egy olyan férfinak mint ő, itt csajoznia?

Chiaki

Lehet, hogy én a rosszabbik fajtához tartozom és két méter vagyok.

Woody

Akkor nagy szerencsém van veled, mert én is majdnem annyi vagyok :)

Tényleg nagyon magas. Alig érek fel a mellkasáig. Lehetséges, hogy ő az igazi valójával próbál itt hódítani, és nem hazudik, mint például az, aki azt írta, hogy 33 centis a farka? Hehe. Vajon mit mondana, ha rákérdeznék erre? Végül is miért ne? Úgyse tudja meg soha, ki vagyok.

Chiaki

Hát ez nagy kár :(

Woody

Miért is?

Chiaki

Tudod, mit mondanak a kicsi emberről :P

Woody

:DD

Ennyi? Nem mond többet? Pedig komolyan azt hittem, hogy majd el fog hencegni a méreteivel, tekintve arra, hogy nem szégyenkezett dugás közben engem nézni. Basszus. Csupán a puszta gondolatra a tenyerembe temetem az arcom és fülig pirulok.

Woody

Szóval, mennyi idős vagy?

Chiaki

Miért érdekel ennyire?

Woody

Csak tudni akarom, kivel beszélek

Chiaki

Chiakival beszélsz

Woody

Oké, de ha mondjuk kiderül, hogy 10 éves vagy, nem foglak untatni a regénnyel, amit épp olvasok, hanem előveszem a legómat :)

Chiaki

Szerinted tíz évesnek tűnök?

Woody

Tapasztalatból tudom, huszonévesek is lehetnek gyerekesek

Ezzel most rám célozgatna?...

Chiaki

Kár, én pont húsz vagyok

Csak pár év hazugság… ennyi belefér, nem?

Woody

Akkor jó kis korkülönbség van köztünk. Én a 33-at fogom betölteni hamarosan

Basszus, hihetetlen, Rika mennyire beletalált! Erre majd meg kell tanítania.

Én egyébiránt meg se rezdültem Dan korától, viszont a következő kérdésekből az ő szemszögéből az ellenkezőre következtettem.

Woody

Nem zavar?

Chiaki

Miért zavarna?

Woody

Csakhogy egy ilyen vén köcsöggel kell beszélned

Chiaki

1. nem vagy vén, 2. nem zavar, 3. nem kell, csak addig beszélek veled, amíg szeretnék

Woody

Ó, nehogy azt hidd, pici Chi, hogy ezután meg fogsz tőlem szabadulni. Körülbelül te vagy az egyetlen nőnemű (és néha férfi) lény, aki nem cuppant rá rögtön a bugyilerángatós dumára :)

Chiaki

Mivan?

Woody

Jól hallod. Ha kaptál volna a lehetőségen, valószínűleg már nem beszélnénk.

Chiaki

Akkor komolyan nem értelek. Miért jársz ide föl?

Woody

Azt nem mondtam, hogy nem kértem volna tőled egy pucér képet, de hát na :P dugtunk volna egyet virtuálisan, aztán ennyi

Chiaki

Furcsa vagy

Woody

És te miért jársz ide?

Tényleg, miért is?

Chiaki

Igazság szerint ez itt az első napom. Unatkoztam, szóval felnéztem.

Woody

Ez esetben örülök, hogy unatkoztál, pici Chi

Chiaki

Szóval részedről csak ennyi? Feljársz ide, néha chatszexelsz, és kész?

Woody

Körülbelül. Meg néha összeakadni érdekes alakokkal, meg van itt néhány barátom, akikkel dumálok.

Chiaki

Na, és én melyik csoportba tartozom? :P

Baszd meg magad, Sammy, hát micsoda kérdés ez!

Woody

Őszinte leszek veled, pici Chi. Abba a csoportba fogsz tartozni, amelyikbe akarsz.

Magam se tudom miért, de elmosolyodtam. Hirtelen azt éreztem, hogy ő egy kedves, melegszívű srác. Legalábbis itt.

Chiaki

Mit szólnának ehhez dédnagyapáink? :D

Woody

Fene se tudja, még nem tettem eléjük laptopot :) na de mondd csak, akkor milyen animéket ajánlasz nekem?

És jött az a kérdés, amitől rohadtul féltem. Egyáltalán nem értek az animékhez, tehát nekem a fórumok pont ugyanolyan meglepetést okoztak, mint Danielnek, aki közben a nappali kanapéjára telepedett a kihűlt vacsorájával, és végig széles vigyorral az arcán chatelt velem.