Sziasztok :))
Köszönöm szépen annak a három embernek a bizalmat és a kommenteket, akik máris megtiszteltek *-* el nemt udjátok hinni, mennyire örülök :))
Következzék a 3. fejezet, ami az utolsó előtti azokból, amik megvannak. Holnap jön a negyedik, aztán szépen lassan beáll majd a rend, és várhatóan vasárnaponként jönnek az újabb írások :)
Olvassatok, jelezzetek vissza, iratkozzatok fel! :))
Idegesen
csaptam le a laptopom fedelét, és nem érdekelt, hogy amúgy mennyire szeretem a
kis hófehér ketyerét, mérgesen a lábamhoz dobtam. Azért a földhöz nem fogom
vágni, de na. Dühös voltam. Mérhetetlenül dühös.
Tegnap este
kaptuk meg az e-maileket az egyetemről, miszerint tök jó lenne, ha végre
beregisztrálnánk az egyetemi portálra, ahol majd az órarendünket, a jegyeinket
és minden egyebet tudunk megnézni, kezelni, illetve letölteni. Őszintén szólva,
már a bergisztrálással is meggyűlt a bajom, de szerencsére nem csak nekem. A MyBookos
közös csoportunkban minden kezdő diák fortyogott a dühtől, míg végül a drága
diákosaink összeállítottak nekünk egy hasznos pdf-et, amiben leírtak minden
fontosabbnak vélt infót az órákról, regisztrációról, satöbbi. Mégis mi a franc
az a kredit, és hogy kell megsütni?
Már az este is
úgy felborzolta az idegeimet ez az egész, hogy alig bírtam elaludni, teljes
kudarcnak éreztem az egyetemi kezdésemet. Most pedig itt vagyok három nappal később,
és még mindig csak annál a rohadt regisztrációnál tartottam! Egyszerűen nem
találtam meg semmit! Hát hogy lehet valami ilyen rohadt átláthatatlan?! Hiába
kattintok rá bármire, az nem azt hozza ki, mint kellene!
Durcás pofával
fontam össze magam körül a karjaimat, közben pedig a fejem vertem az ágy
vasrácsába. Szerencsére a kontyom megvédte a koponyám a maradandó sérülésektől.
A délelőttöm pedig csak rosszabb lett, amikor oldalra pillantottam.
A házaink
elhelyezkedésének köszönhetően tökéletes belátást nyerhettem Daniel otthonába. Azóta
az este óta egy szót se beszéltünk, sőt, ő láthatóan került engem. Csak egyszer
jött át vacsorázni, de még a szemkontaktust sem vette fel velem. Végül is ez
annyira nem nagy probléma… egyáltalán, még csak nem is értettem azt a
jelenetet, amit a kocsiban játszott le. Lehet, hogy le akart cseszni, amiért
elrontottam a numeráját, de nem is tudom. Furcsa volt, az biztos. De jobb is
így. Ha ő nem szól hozzám, én biztosan nem fogok hozzá.
Észre sem
vettem, de a tekintetem továbbra is az ablakára meredt. Premier plánban
figyelhettem, ahogy egy melegítőnadrágban és egy szürke, kinyúlt pólóban a
kanapéjára vetődött. Még mindig nem borotválkozott meg, ezért a borosta már
kicsit csúcsosodni kezdett az állán, de így is rohadt dögös volt. Akarom
mondani, Danieles. Igen.
Az egyik
karját a feje fölé csapta, elég laza volt, pontosan úgy helyezkedett el, mintha
azt várná, hogy valaki az ölébe huppanjon. És csodák csodájára, ez így is
történt.
Kikerekedett
szemmel figyeltem, ahogy az a csaj, akit levakartam róla az étteremben,
boldogan ugrott mellé. Egy mélyen dekoltált blúzt és miniszoknyát viselt, annak
ellenére, hogy ma különösen hideg késő nyári napunk volt.
Láthatóan igen
forró volt köztük a hangulat. Körülbelül fél perc se telt el, a szomszédom
máris a lány combja után nyúlt, és úgy húzta az ölébe, hogy a szoknyája
teljesen felcsússzon a derekán.
Mi a franc?!
Rögtön
elkaptam a tekintetem. Ez olyan rohadt ízléstelen! Mégis mit gondol magáról ez
a hülye bunkó, hogy én ezt akarom nézni hétvégén délelőtt?!
A függönyöm
után nyúltam, készültem behúzni, viszont megint rájuk meredtem. A lányon már
csak melltartó volt, most pedig Daniel felsője következett. Simán hagyta
magáról leráncigálni, feltárult az egész felsőteste. Furcsa, de így még robosztusabbnak
tűnt az alkata, nem slankította semmilyen anyag. Aztán, mintha nem lenne ennél
természetesebb dolog a világon, a szőkeség fenekébe markolt, és játszi
könnyedséggel felállt vele. Érezhető volt rajta, hogy ez egy begyakorlott,
már-már rutinná silányult mozdulat. Persze, a férfias erő láttán bennem is
megakadt a levegő, de valamiért az az érzés támadt bennem, hogy ő mindezt csak
azért csinálja, hogy gyorsabban megtörténhessen, aminek meg kell történnie.
Aztán eltűntek
a látóhatárról. Szerencsére. Elengedtem a levendula színű függöny durva
anyagát. Észre sem vettem, milyen erősen markoltam.
Nagyot
sóhajtva ereszkedtem vissza a rácshoz. Az agyamban mindenféle gondolat
száguldott föl-alá. Egyszerűen nem tudtam kiigazodni ezen a férfin, olyan
ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban. Nem kezdődött egyszerűen a
kapcsolatunk, de azt hiszem, végül is elég jól viselte a következményeket, én
meg nem haragszom már rá. Szinte már kezdett szimpatikus lenni, elvitt meg
hazahozott, haverkodott, aztán közbevágott és az utamat állta. Majd nem szólt
hozzám. Most pedig láthattam, miként hálóz be egy…
Teljesen
kikapcsolt az agyam. Visszatértek a látóhatárra, de immáron teljesen
meztelenül, bár csak a szőke lányt láttam hátulról, ahogy Danielen
csimpaszkodik, éppen hevesen csókolóztak. A férfi hálószobája az enyémmel egy
szinten volt, ráadásul az ágya is azon az oldalon állt, mint az enyém. A
legtöbb esetben elhúzva volt a függönye, de most mindent láttam.
A favágó egy
egyszerű mozdulattal ledobta magáról a lányt, aki visszapattant a matracról
egyszer, másodszorra már nem tudott, mert Daniel teste a paplanba préselte.
Följebb másztak, a férfi megkapaszkodott az ágya fakeretében, hogy aztán egy
könnyed, de lassú és érzéki lökéssel behatoljon. Közben pedig töretlenül az én
szemembe nézett.
Abban a
minutumban berántottam a függönyt. Legszívesebben Maxhez futottam volna, hogy a csúnya bácsi néz, azonban megmoccanni
sem bírtam. Az az állatias, kéjtől túlfűtött tekintet azt hiszem örökre az
emlékezetembe égett, és teljesen leláncolt. Nem bírtam eldönteni, hogy azt
akarom, hogy soha ne nézzen rám így senki, vagy azt, hogy a szívem választottja
mindig így tekintsen rám. Olyan mély volt, lenyűgözött, de valamiért kissé melankolikus.
Teljesen elvarázsolt.
Önmagától
cselekedett a kezem. Az ujjammal a combomba csíptem, ami visszarángatott a
valóságba. Nem, ez nem szexi volt, hanem
kifejezetten gusztustalan! Mégis milyen perverz állat nézi a nála tizenöt évvel
fiatalabb egyetemista lányt kufircolás közben?! Mint egy rossz pornó… és mégis,
hogy koncentráljak, ha tudom, hogy azok ott tőlem csupán néhány méterre…
Kivágtattam a
szobámból, viszont nem jutottam túl sokáig. A kis előtérben mászkáltam fel-alá,
egyáltalán nem tudtam, mitévő legyek. Az igazat megvallva Dan egy felnőtt
férfi, elragadta a hév… így viszont én lettem a perverz a kukkolásért.
Erőtlenül
előrebicsaklott a fejem. A rohadt életbe már! Nekem most a sulival kellene
törődnöm, nem pedig holmi szexgépekkel.
Épp ezért
léptem oda az előszobában a komódhoz, amin Max a telefont tartotta. Furcsa, de
Mistmountain lassú tempója nem csak az autók terjedését előzte meg, mivel az
túl gyors volt, de le merném fogadni, hogy a vezetékes telefonok maradék
százaléka is nálunk volt fellelhető.
Fellapoztam a
kis jegyzettömböm, amire a diákosok telefonszámait írtam fel még a találkozó
estéjén, és gondolkodtam, hogy melyiküket is hívjam fel. Dylan mondjuk jó
lenne, de azt hiszem, hogy az előbbi után egy férfi szemébe sem mernék
belenézni. Még szerencse, hogy Vinék nincsenek itthon. Mindegy, így marad Rika.
Néhány kicsöngés után már fel is vette.
‒ Szia, Sammy
vagyok – mutatkoztam be az értetlen hangra.
‒ Ó, szia! Mi járatban?
Hirtelen
mocsok hülyének éreztem magam. Mégis miért hívtam fel? Még csak barátok sem
vagyunk. Talán mert jelenleg ő volt az egyetlen lány ismerősöm, akivel beszélni
tudtam.
‒ Öm… lehet,
hogy hülye kérdés, de…
‒ Biztosan nem, mondd csak nyugodtan! ‒ Olyan
kedves volt a hangja, teljesen megnyugtatott. Rika mindenre nyitott volt.
‒ Nemigen
boldogulok ezzel a hülye netes izével.
‒ A morfival?
Az egyetemi
naplós-mindenes oldalnak hivatalosan a Morpheus nevet adták, fogalmam sincs,
hogy miért, de a diákok csak morfinak becézték. És mindannyian utálták, nem
csak a befirkantott egyesek miatt, hanem mert az átláthatatlanságáról és
kezelhetetlenségéről volt híres.
‒ Aha.
Rika gonoszan
felröhögött.
‒ Nem is csoda! Figyi, Sam, itt van velem egy
lány, aki a csoporttársad lesz, megkeresett, hogy mutassam be neki
Mistmountaint, meg segítsek neki is a morfival. Ugyan kicsit elsietitek még a
dolgot, ráérnétek, de szívesen segítek. Naomival sehol sem találunk wifit a
belvárosban. Jó kis első benyomás, mi? Mindegy. Szóval, ha esetleg
beugorhatnánk hozzád, akkor egyszerre tudnék nektek segíteni.
Legszívesebben
lefutottam volna hozzájuk a völgybe, de így két legyet üthetnék egy csapásra.
Így végül beleegyeztem. Bemondtam a címünket, majd lecsaptam a kagylót, ezután
sandán a laptopom felé kezdtem pislantgatni. Nekem most oda kéne mennem, mi?
Oda, ahol pár méterre…
Amilyen erősen
csak tudtam, összeszorítottam a fogam és befutottam érte, majd azonnal ki. Hála
az égnek nem hallottam semmit, nem láttam semmit, a lányokat pedig a nappaliban
fogom fogadni.
Húsz perc
kellett, amíg kopogtak az ajtónkon. Addigra megraktam a tüzet a hatalmas,
beépített kandallóban és forraltam vizet teához, hogy fel tudjam őket
melegíteni. Kicsit elszoktam az itteni időjárástól, nem tudom, hogy fogom a
telet átvészelni. Nem fog menni cicanaciban, mint eddig, az tuti.
Hatalmas vigyorral
engedtem be őket. Csak most tűnt fel, hogy ázsiai vonásainak ellentmondva Rika
milyen magasra nőtt. Olyan száznyolcvan körüli, nem is csoda, hogy egy
másodpercre megrémültem tőle. Teljesen úgy nézett ki, mint egy modell. A haja
most szoros copfba volt fogva, kihangsúlyozta az éles vonásait és a hosszú
nyakát. Naomi egy szőke, rövid hajú, kicsit pufi lány volt, rettentő kedves
mosollyal és ijesztően kék szempárral.
‒ Szia, Sammy
vagyok ‒ mutatkoztam be neki azonnal, ő pedig viszonozta a kézfogásom.
‒ Naomi
Corvell. Bocsi, hogy így látatlanban bepofátlankodom, csak…
‒ Ugyan, semmi
gond, legalább megismerek mást is! Szerintem ez tök jó. ‒ Láthatóan
megnyugodott. Bevezettem őket a nappaliba, majd felszolgáltam a teát, és
lerogytam velük szembe, ahol pár napja még Daniel ült. Az a Daniel, aki most
épp kufircolt.
Ahogy erre
gondoltam, az előbbinél jóval hangosabb dörömbölés recsegtette meg az ajtónk
deszkáit.
‒ Várunk még
valakit? – kérdeztem a lányoktól, de ők rázták a fejüket.
‒ Azonnal
engedj be! ‒ visított kintről az ismeretlen, még a kilincset is rángatni
kezdte, még jó, hogy kulcsra zártam.
Gyanakodva
nyitottam ki. Amint kattant a zár, egy szőke ciklon süvített át a lakáson,
mintha csak a lendület vitte volna. A kandallóig robogott, aztán visszafordulva
megállt velem szemben. Nem hiszem el, ez ő!
Mégis miért van itt?
‒ Tudok neked
esetleg segíteni? – tettem fel neki a kérdést óvatosan, mivel láttam, hogy
rettentő zaklatott.
‒ Te csak ne
segíts nekem semmivel!
‒ Akkor attól
tartok, hogy rossz házba törtél be.
‒ Sophie! ‒
harsant fel mögöttem egy karcos hang. Ez Daniel.
A favágó, ha
lehet, még dühösebben csörtetett be. Azon nyomban elkapta a lány karját és
ráncigálni kezdte kifelé. Döbbenetemben nem is bírtam mást csinálni, csak
Rikára meredtem. Láttam az ő arcán is a meglepettséget, majd az ajkával jól
artikulálva, de némán beszélni kezdett: „ezek ők?” Csak bólogattam.
‒ Egy rühes
kurva vagy, hallod, Samantha?! ‒ Csak ennyit tudtam kivenni a sok „eressz el
közben”, aztán már kint is voltak.
Az egész
csupán egy villanásnak tűnt. Sophie jött és ment, ahogy láttam rajta, még maga
sem találta ki, miket akar a fejemhez vágni, hiszen akkor gondolom nem csak egy
rühes kurvát kaptam volna. Basszus, lehetséges, hogy rájött volna a
kukkolásomra?...
Odakint még
dulakodtak egy kicsit, de pár perccel később Daniel kopogás nélkül belépett,
zaklatottan, csatakosan és fujtatva. Nem kellett mondani semmit, csak felém
mutatott, aztán az ajtóra, én pedig csináltam, amit kért. Levettem a kabátom,
mondtam a lányoknak, hogy várjanak egy percet, aztán már kint is voltunk.
A férfi rögtön
kényelembe helyezte magát, elterpeszkedett a hintaágyon, majd ezt követően
rágyújtott. Mélyen és jóízűen szívott egyet. Végigkísértem a folyamatot, kicsit
távolabb tőle letámaszkodtam a korláthoz.
‒ Mit akarsz?
– nyögtem ki végül, de ő meg se szólalt. ‒ Odabent engem várnak, Daniel, szóval
légyszi, siess!
‒ A második
numerám veszik el miattad, szóval szerintem egy kicsit lehetnél velem
kedvesebb.
Kis köcsög!
Nyugi, Sam, nyugi… számolj el tízig.
‒ Ahogy
láttam, a mostani fantasztikusan beteljesült. ‒ Gúnyos mosoly terült el a
számon, amitől megrándult a favágó arca. Nem volt rajta semmi más, csak egy
póló, az alkarján pedig hullámzottak az izmok, ahogy mozgott.
Daniel előre
dőlt, a térdére támaszkodva meredt először előre, majd lassan felém fordította
a fejét. Az aranyszín íriszek úgy parázslottak fel, mintha olvadt aranyból
lennének. Végigvizslattak, tetőtől talpig, aztán elsötétültek, átláthatatlan
köd ereszkedett rájuk, a tulajdonosuk pedig még mindig nem beszélt. Úgy tűnt,
hogy a szomszédomnak ez egy rohadt rossz szokása. Egyértelműen látszott rajta,
amikor mondani akart valamit, de ezt egyfolytában magába fojtotta. Beszélj már, az istenért!
‒ Undorító
vagy. ‒ A szavak sikamlós kígyóként csusszantak ki a számon. Tudtam, hogy már
nem tudom őket visszafogni. ‒ Nincs azzal semmi baj, ha szereted a nőket és a
szexet, de fényes nappal úgy kefélni, hogy azt mindenki lássa…
‒ Bocs. ‒ Csak
ennyit mondott.
‒ Bocs?!
Ennyit makogsz azután, hogy végig
kellett néznem, ahogy behatolsz valakibe, aztán ez a valaki csak úgy betör a
házamba visítozva, mint egy hülye?
‒ Nem tudom,
mit mondhatnék, Miss Foster. ‒ Akárhányszor kiejtette ezt a nevet a száján, az
mindig olyan gúnyosan hangzott. Amikor ezt kértem tőle, már tudtam, hogy bánni
fogom.
‒ Mondjuk magyarázd
el!
‒ Mégis miért
gondolod azt, hogy bármiféle magyarázattal tartozom neked?! ‒ Egy szökkenéssel
fölállt, elém vágtatott, szinte észre sem vettem. De nem riadtam meg.
‒ Na, azért
álljunk csak meg egy kicsit! Idejössz, kihívsz, aztán nem akarsz nekem mondani
semmit?
‒ Én csak
bocsánatot akartam kérni a jelenetért.
‒ Oké, de
magyarázatot is várok.
‒ Mégis minek?
Nem tökmindegy az neked?
‒ Baszd meg,
Daniel! Te aztán tényleg egy barom vagy! ‒ szakadt ki belőlem. Nem voltam
különösebben mérges, csak értetlen, de szerintem ő teljesen félreértett. ‒ Nem
érdekel a szexuális életed, csak magyarázatot akarok, de te jelenleg rosszabbul
viselkedsz, mint Sophie!
‒ Sammy…
Végre így
hívott, először. Olyan mélyen rezgett a hangja minden egyes betűnél, hogy a
gyomromban éreztem.
‒ Dan –
mondtam, és széttártam a karom.
‒ Félek, ha
elmondom, végképp meg fogsz utálni.
‒ Attól
tartok, ahhoz már túl késő, ennél lejjebb nem kerülhetsz – viccelődtem.
‒ Voltál már
úgy szex közben, hogy nekiálltál valakivel, akit nem is kedveltél annyira?
Hirtelen eltátottam
a szám, de azonnal vettem a lapot és továbbléptem.
‒ Nem, nem
igazán.
‒ Marha
unalmas.
‒ Szóval te
most azt akarod nekem mondani, hogy félbehagytad a dolgot, mert unalmasnak
találtad? ‒ Összeráncoltam a szemöldököm. Komolyan ilyen dumával akar jönni?
‒ Lehet, hogy
rád hivatkoztam, amikor mentséget kerestem. ‒ Kisfiús mosoly kúszott szét az
arcán, az én fejemet pedig erre elöntötte a lila köd, bemutattam neki, aztán
fogtam magam, sarkon fordultam és becsaptam az ajtót.
Miért van az,
hogy ez a pasi rettentő vonzó, szinte már varázslatos tud lenni egészen addig a
pillanatig, amíg csak nézni kell? Amint mozogni és beszélni kezd, egy
összetehetetlen katyvasz lesz az egész, akin nem lehet kiigazodni.
És mégis, mi
akar lenni ez az egész, hogy velem menti fel magát a szex alól?! Egyáltalán
milyen férfi csinál ilyet?
Odabent a
lányok természetesen faggatni próbáltak, de én nem mondtam semmit. Bár úgy
terveztem, hogy a nappaliban leszünk, már egyáltalán nem hozott zavarba a
gondolat, hogy Daniel ágyát kell bámulnom. Sőt, már a tekintete sem hozott
zavarba. Már értettem, miért volt olyan bősz: unatkozott.
***
El se hiszem.
Eltelt három óra, a beiratkozásomhoz minden nyomtatvány kinyomtatva, már tudom,
hogyan kell órákat felvenni, mi az a kredit, és hol fogom megtalálni az
átlagom. Rika egyszerűen zseniális.
Viszont volt
egy kis bökkenő. Amíg én a diákosunkra néztem csillogó szemekkel, addig ő és
Naomi Daniel lakását stírölték ugyanilyen lelkesedéssel. Időközben ki-kiszedtek
belőlem infókat, sajnos ők még nem beszéltek vele, így nem is tudhatták, milyen
furcsa egy alak igazából. Egyelőre még csak a szívdöglesző pasit látták benne,
bár ahogy észrevettem, nekik ennyi bőven elég volt.
‒ Nézd, nézd!
‒ lökdöste meg Naomi Rika vállát. Ők az ágyamon ücsörögtek, míg én a földre
lettem száműzve. Egy ideje azon csorgott a nyáluk, hogy Dan épp a kanapén ülve
netezett. Szerintük ez cuki. ‒ Azt
hiszem ismerem azt az oldalt, ahova fellépett!
‒ Komolyan?!
Mi az?
A szőkeség
felém hajolt kivette a laptopot a kezemből, majd az íróasztalomhoz telepedett
és gépelni kezdett.
A monitoron
nemsokára fekete kereten egyszerű, letisztult oldal jelent meg, két hatalmas
szövegbuborékkal: felhasználónév és jelszó.
‒ Ez egy
chates oldal? – izgult be rögtön a diákos.
‒ Aha. Tök
fura, nem? Ki hinné, hogy egy ilyen pasinak chatre van szüksége?
‒ Lehet, hogy
csak chatszexel, nincs ebben semmi komoly. Kifejezetten izgalmas, nem? ‒ Az
utolsó tagmondatot az én figyelmem felkeltésére használta.
‒ Ja, kötve
hiszem. ‒ Elég gáz, hogy Dan délelőtt szexel, most pedig ezzel próbálkozott. Kielégíthetetlennek
tűnt.
‒ Ugyan már,
Sammy, légy egy kicsit lelkesebb!
Válaszul csak
forgattam a szemem.
‒
Regisztráljunk be! – javasolta a csoporttársam.
‒ Lányok, ez
most komoly? Egy chates oldal? Elég gáz. ‒ Felálltam és mögéjük mentem,
letámaszkodtam a székem támlájára.
‒ Ünneprontó
vagy! – morgott Rika, de csak viccelődve.
‒ Szóval, mi
legyen a nevünk? Valami dögös kéne.
‒
Szexicicák69? – vihogott Nao. Az alpáriság most kivételesen engem is megvigyorogtatott.
‒ Dehogy te
hülye! Na, engedj ide! ‒ A magas egy szempillantás alatt elhessegette és
átvette az uralmat, gépelni kezdett.
‒ A
felhasználónév Chiaki? Miért pont az? ‒ kérdezgette a szőke.
‒ Miért ne? ‒
válaszolt vállvonogatva. ‒ Mennyivel rosszabb, mint más? Ázsiainak hangzik,
mert az is, a pasik pedig imádják.
‒ Az évek, meg
a tapasztalat, mi, Rik? ‒ böködtem meg egy sunyi vigyorral, ő pedig viszonozta.
Szépen lassan
kitöltötte az adatlapot mindenféle fals és hülye infóval, aztán a kezemet a billentyűzethez
rántotta.
‒ Válassz
jelszót!
‒ Mi? –
hökkentem meg.
‒ Miért pont
én?
‒ Hogy mi ne
tudjuk.
‒ De nem
értem, miért ne tudhatnátok? Engem nem érdekel ez az egész úgyse.
‒ Pont ez az!
Te vagy kettőnk közül, akit nem érdekel ez a pasi, te vagy a visszahúzó erőnk,
Sammy.
‒ És mégis mi
haszna van ennek, ha ezután is tök simán regisztrálhattok magatoknak?
‒ Írd már be
azt a hülye jelszót végre! ‒ reccsent rám türelmetlenül.
‒ Oké, oké! ‒
Morogva gépelni kezdtem. ‒ Igazi hajcsár vagy.
Ő erre csak
elégedetten kuncogott. Elég hosszú jelszó lett, a lányok diszkréten még el is
fordultak, miközben írtam. A következőt pötyögtem be magamnak: ebbolugyseleszsemmi.
Enter.
Az oldal
betöltött, a fekete keret a profilommal bal oldalon, jobb oldalon pedig a
chatelők listájával. Vagy ötszázan lézengtek most fönt.
‒ Tudom, hogy
elsőre elég cikisnek tűnik…
‒ Nagyon ‒
helyesbítettem.
‒ Szóval
nagyon cikisnek tűnik, de hidd el, elég jó a közösség. Tök jókat lehet dumálni,
néha még én is használom.
‒ Akkor miért
kellett beregisztrálnunk?
‒ Hogy te is
tudd használni ‒ okított a diákos jó felsős módjára.
‒ És miért is
akarom én ezt használni?
‒ Mert a
szomszédod is használja, és hülye lennél, ha nem használnád ki, hogy aztán ne
használjon téged. ‒ Rika olyan lelkesen magyarázott, hogy lassanként rám is
átragadt az izgalom. Ja, nem. ‒ Érted.
‒ Nem mondok
inkább semmit.
Természetesen
egy csomó hülye azonnal ránk írt. Kapásból nyolc pasi farokméretét tudtuk meg
akaratunkon kívül. Még ha brahiból is, velük szívesebben dumáltam volna,
azonban Rika egyfolytában kinyomogatta a megnyíló ablakokat. Csupán egy ember
kellett neki.
‒ Szerintetek
mi lehet a felhasználóneve?
‒
HotBoyNextDoor?
‒ Haha, te
hülye!
Örülök, hogy
ilyen jól szórakoztak. Én már nem élveztem ennyire.
‒ Sammy, mik
is a pontos adatai?
‒ Fogalmam
sincs, nem tudok róla semmit.
‒ A nevét csak
tudod.
‒ Arra nem
gondoltál esetleg, hogy az elmúlt húsz faszos-méretes között volt?
Mindketten
hangosan felröhögtek.
‒ Tuti nem! –
somolygott Naomi. ‒ Ahogy látom, most is gépel.
‒ Vannak olyan
szomorú, magányos nők, akik egy húsz centis lőcstől azonnal földhöz vágják
magukat.
‒ Vagy ágyhoz
– folytatta jókedvűen a magas. ‒ Na de komolyan, mi a teljes neve?
‒ Daniel
Woods.
‒ És ő is
favágó, ugye? Mint a nagybácsid és a tesód.
‒ Kollégák,
ja.
Amilyen
gyorsan csak lehetett, végiggörgetett a nevek listáján. Tényleg baromi sokan
voltak. Rá is írt az összes Danielre, Danre, Dannyre, D-boyra, de Naomi
szomszédlesésének köszönhetően megtudtuk, hogy a válasz nem akkor érkezett,
amikor ő gépelt. Szinte már alábbhagyott a lelkesedésük, a keletkező bánatuk
fordítottan arányos volt az én kezdődő örömömmel, amikor Rika még egy utolsó
emberre rákattintott.
Chiaki
Szia :))
Woody
Üdvözletem, hölgyem :))
‒ Ez ő! –
sikoltott fel a szőke, ezzel együtt a diákos.
Az ablakok
rezegni kezdtek a keretükben, a kutyák felvonyítottak a hangzavarra, nekem
pedig csak egy dolog járt a fejemben: a favágók melyik században köszöntötték
ilyen kedvesen a nőket?
Drága Sammy!
VálaszTörlésJaj de jó, új rész! :3
Nagyon izgalmas volt (már megint.) Fantasztikus vagy! Nagyon kíváncsi lennék, hogy Daniel mit is mondott pontosan Sophie-nak, amivel kibújt a szex alól. És miért pont Sammy?
Nagyon ügyesen írod le, hogy milyenek a lányok egymás között. Néhol magamra ismertem :D Tetszik, hogy Sammy élete nem csak Daniel körül forog, hanem, hogy vannak saját, független dolgai, problémái és vannak barátnői. Mellesleg a chates rész nagyon humoros volt. Még több ilyet! :3
Vajon Daniel miért lépett fel arra az oldalra? Kikkel szokott beszélgetni? Nagyon kíváncsi vagyok! Arra is, hogy ezek után Sammy és Daniel hogyan fognak ott beszélgetni. Csak jókat tudok rólad és a történetről mondani. Rettenetesen imádom és alig várom a következő részt! :)
Ölel,
Dorothy L.
Kedves Dorothy!
TörlésÖrülök, hogy így örülsz :D Mivel a történet tempóját elég lassúra tervezem, nem fog minden rögtön kiderülni, de annyit elárulhatok, hogy ezek a legelhanyagolhatóbb titkok az egész történetet nézve :P És mivel ilyen lassú a történet tempója, ajánlom a lassú olvasást is, rengeteg apró jelzés és árnyalat van leírva, ami segít jobban elmélyülni a dolgokban :)
Chates részből pedig még lesz jócskán, és még milyenek!:D
Annak pedig külön örülök, hogy észrevetted, hogy próbálok kicsit elvonatkoztatni Danieltől, ezt a tendenciát a továbbiakban is tartani szeretném, csak nagyon nem egyszerű :D